Unser Büro:

7150 Bonyhád,
Vörösmarty tér 19.

Telefonen:
Büro: +36 (74)456-884
Inspektion: ( 0-24 ): +36 (30)204-7957
e-mail: kosztolanyi.temetkezes@gmail.com




Öffnungszeiten Montag bis Freitag:


8.00 - 16.00



Kirchengemeinden

Römisch-Katholische Pfarrei vom Bonyhád
Wigand István plébános
tel.: 74/451-519
Reformierten Pfarrei vom Bonyhád
Mészáros Zoltán lelkipásztor
tel.: +36/30-345-8039
e-mail: bonyhad@reformatus.hu
Evangelische Pfarreien vom Bonyhád-Hidas-Kismányok
Aradi András evangélikus lelkész
tel.: 74/452-975
e-mail: bonyhad@lutheran.hu



Links

Idézetek

Lao-ce - Tao Te King (33. vers)

Aki nem veszíti el a helyét, az sokáig él.
Aki pedig meghal, de nem felejtik el, az halhatatlan.
2.

„Égő könnycsepp, mondd neki, hogy szeretünk,
soha el nem feledünk!”
5.

„Nem az a fájdalom, zokogva sírni,
hanem a zokogó fájdalmat mosolyba fojtani.”
6.

„Szenvedésed után a halál nyugalom,
de nélküled élni örökös fájdalom.”
13.

„Az Ő szíve pihen, a miénk vérzik,
A fájdalmat csak az élők érzik.”
14.

„Lombos erdők vigyázzák örök álmodat”
17.

„Addig vagy boldog, míg van, aki szeret,
Aki a bajban megfogja kezed,
S, hogy mennyire fontos is volt neked,
Csak akkor érzed, ha nincs már veled.”
23.

„Napok, hónapok, évek elszálltak,
de a szívünkben nem enyhül a bánat.
Bánatot Te sohasem okoztál,
csak amikor bennünket örökre itt hagytál.”
26.

„Elmentél némán, csendben.
Könnyezve őrizzük emlékedet.
Elfelejteni Téged soha nem lehet,
S meg kell tanulni élni Nélküled.”
44.

„Értünk éltél, bennünket szerettél.
Legyen föld olyan könnyű Neked,
mint amilyen nehéz az élet Nélküled.”
45.

„Hogy Ő ki volt, azt én tudom csak,
ki itt maradtam elsiratni Őt.”
51.

„Ne hidd, hogy feledni fogunk, a sors bármerre vezet,
emléked szívünkbe véssük, a szív pedig soha sem feled.”
52.

„Elcsitult a szív, mely értünk dobogott, pihen a kéz, mely értünk dolgozott.
Te, aki annyi szeretetet adtál,
Te, aki mindig mellettünk álltál,
Te, aki nem kértél, csak adtál, minket örökre itt hagytál.
Öleljen át a csend és a szeretet.
Elfelejteni Téged soha sem lehet.”
56.

„A sorsa mindenkinek meg van írva,
sokszor mondta ezt nekem.
Búcsú nélkül mentél el, kegyetlen halállal, hirtelen.
Bár hideg homlokod megérinthetem még, a míg forró könnyem csorgott arcodon,
Miért ily kegyetlen a sors?- kérdezem.
De a szád néma volt, s a választ ma sem tudom.”
4.

„Csillag vagy Te, angyalok őrizzék álmodat.”
12.

„Te sosem leszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok.”
18.

„Értünk többé nem aggódsz, nem fáradsz, és nem dolgozol. Pihensz csendben csillagok közt, hol nincs már fájdalom.”
41.

„Keressük, de nincs már sehol,
mégis itt van mindig valahol,
talán egy napsugárban…,
vagy egy csillag fenn az égen,
mi is most egyre várunk,
mint valamikor régen.”
57.

„Köszönöm, hogy felneveltél,
Köszönöm, hogy szerettél.
Számomra Te sohasem eszel halott,
Örökké élni fogsz, mint a csillagok.”
33.

„Édesanyám még most is hallom a hangodat,
Elporladt kezed még most is simogat.”
37.

„Az édesanyák nem halnak meg, csak fáradt szívük megpihen.”
49.

„A múltba visszanézve valami fáj,
valakit keresünk, aki nincs már.
Adhat az Isten márványt, palotát,
csak egyet nem adhat kétszer, szívből szerető Édesanyát.”
1.

„Szerető férj voltál, drága édesapa,
bánatos családnak most az őrangyala.”
29.

„Értünk többé nem aggódsz,
nem fáradsz, és nem dolgozol.
Örök álom zárja le szemed,
megpihenni tér két dolgos kezed.
Drága jó szívét, dolgos két kezét áldd meg Atyám,
s megköszönjük, hogy Ő lehetett az Édesapánk.
Emléked él, s így velünk maradsz örökké.”
22.

„Csak az idő múlik, feledni nem lehet,
hogy fiatalon tört ketté életed.
Temető csendje ad neked nyugalmat,
emléked szívünkben örökre megmarad.”
34.

„Ifjú koromban jött a halál értem,
Szűzanyánál vagyok, ne sírjatok értem.”
35.

„Kedves leány, aludd álmodat csendesen,
rövid életed örömei helyett nyerj a mennyben örök életet,
A béke angyala őrködjék poraid felett.”
54.

„Amíg kicsi voltál, fogtuk a kezed,
óvtuk és vigyáztuk minden lépésedet.
Felnőttél, mi büszkék voltunk Rád,
de elrabolt tőlünk a kegyetlen halál.
Kinek gyermekét nem fedi sírhalom,
nem tudja, mi az igazi fájdalom.”
Omar Khajjám

Ne hidd, hogy e világtól válni félek,
s hogy lelkemmel sötétbe szállni félek.
Mind nem riaszt, hisz elpusztulni: törvény.
Mert nem tudtam jó úton járni: félek.
Murakami Haruki

A halál, mint olyan, nekem nem félelmetes.
Ahogy Shakespeare mondja, ha idén meghalunk, jövőre már nem kell.
21.

„Elmenni oly nehéz volt, itt hagyni Titeket,
De azért ne fájjon értem szerető szívetek.
Mert nem fáj semmim, az álom szép,
Majd a fényes felhőkön találkozunk még.”
Goethe

„Ha el is mentem, itt leszek veled,
Leszek a lelkeden aranykeret.
Mindig itt leszek titkon, észrevétlen,
Ha el is mentem itt marad a léptem,
Végig kopog az édes otthonon.„
48.

„Ha el is mentek, mindég itt leszek, titkon, észrevétlen.”
50.

„Nem néz rátok szemem megtört fénye,
Nem láthatjátok soha már kezem búcsút intve.
Emlékemet itt hagyom köztetek, Mindenkitől búcsúzom, Isten véletek.”
53.

„Elmentem tőletek, nem tudtam búcsúzni,
Nem volt időm arra, el kellett indulni.
Szívetekben hagyom emlékem örökre.
Ha látni akartok, nézzetek az égre.”
55.

„Ha emlegettek, köztetek leszek,
de fáj, ha látom könnyetek.
Ha rám gondoltok, mosolyogjatok, mert én már Istennél vagyok.”
Nádányi Zoltán - A két szemed szeretett legtovább

„A két szemed szeretett legtovább, még mostan is szeret.
Még éjszakánkint zöldes csillaga kigyúl ágyam felett.
Marjorie Pizer - A szerelem létezése

Kezdetben azt gondoltam, hogy a halálod
veszteség volt és pusztulás,
fájdalom és bánat, melyet aligha lehet elviselni.
Csak most kezdek rádöbbenni,
hogy az életed ajándék volt,
s egyre erősödő szeretet maradt utána.
A halál miatti elkeseredés
elpusztította magát a szeretetem tárgyát,
Ám a halál ténye
Nem pusztíthatja el mindazt, amit tőled kaptam.
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom,
nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk.
Nagy László

“Pihenj, te drága szív,
már megszűntél dobogni.
Szerető jóságod nem tudjuk feledni,
Mert elfelejteni Téged soha nem lehet.
Csak meg kell tanulnunk

Ezután élni. NÉLKÜLED!”

“Elmúlt, mint száz más pillanat,
De mi tudjuk: mégis múlhatatlan,
Mert szívek őrzik, nem szavak.”
Mester Tamás - Ne sírj hát

Némán elkísérnéd felhőkön át,
De az ég kapuját nem lépheted át.
Engedd el, mennie kell,
Hiszen ő a földnél jobbat érdemel.
Így jó, nem éred el,
De átölel majd, ha jó leszel.
3.

„Nem haltál meg csak álmodni mentél.”
7.

„Valóság voltál, álom lettél újra.”
8.

„Pihenj Te drága szív,
mely megszűntél dobogni,
szerető jóságod nem tudjuk feledni.”
9.

„Hiányod érezzük, emléked őrizzük.”
10.

„Míg éltél, szerettünk,
Míg élünk siratunk.”
11.

„Csodás valóság voltál,
s most elérhetetlen álom lettél.”
15.

„Köszönöm, hogy lelked a lelkembe írtad,
Nincs felettünk hatalma a sírnak.
Megmarad az arcod, nem száll el szavad,
Minden mosolyod a lelkemben marad.”
16.

„Kit őriz a szívünk, nem hal meg soha
Kit lelkünkkel látunk, nem hagy el soha.”
19.

„Míg más kincset sóvárog: Ő boldogságban élt…
Emléke oltva van a földben, melyen élt,
mélyen bocsátja be megáldott gyökerét.”
20.

„Néhány ránccal több gond az arcon,
néhány könnyel több fény a szemben,
néhány dallal több bú az ajkon,
és se dac,
se vád a végzet ellen.”
24.

„Csak egy személy hiányzik, s a világ üressé válik.”
25.

„Megállunk csendben sírotok felett, zokogva őrizzük emléketek.
Elfeledni Titeket soha nem lehet.”
27.

„Szíved nem dobban többé,
véget ért a fájdalom,
Hangod nem hallom többé,
mardosó a fájdalom.”
28.

„Nekünk itt hagyod a fényt,
Meleg szíved aranyát,
Szerettünk, ez a reményt,
Őrizzük szemed mosolyát.”
30.

„Egy világ választ el Tőled,
s nem értem miért vagy mégis oly közel,
ha többé úgysem érhetlek el.”
32.

„Még most is hallom a hangodat,
érzem a kezed, mely most is simogat.”
36.

„Kísért a csend, vigyázza még a hangodat,
Magányába zár a szoba, láttatja még az arcodat.
Érintésed is itt van még, őrizem a kezemen,
Könnycseppek gyászharmata emlékező szememen.”
38.

„Örök az arcod, nem száll el szavad, minden mosolyod a szívünkben marad.”
39.

„Az élet elmúlik, de az emlékek élnek, a míg élünk, őrizzük őket.”
40.

„A sors akarta ami történt?
Választ nem kapunk rá.
Fájdalmunk tengernyi, nincs gyógyír reá?
Az élet kegyetlen, de menni kell tovább.”
42.

„Álmodtunk egy öregkort, csodásat, és szépet,
de a kegyetlen betegség mindent összetépett.
Bíztunk az életben, hittünk a gyógyulásban,
de ha már abban nem legalább a csodában.

Csoda volt, hogy éltél, és mindenkit szerettél.
Nem haltál Te meg, csak álmodni mentél.
Egy reményünk, mi éltet és vezet,
hogy egyszer majd találkozunk Veled!
Csak fájó könnyek hullnak Érted,
örökké szeretünk és nem feledünk Téged.”
43.

„Nem az a fájdalom, melytől könnyes a szem,
hanem amit a szívünkben hordunk némán, csendesen.
Míg élünk szeretünk, soha nem feledünk.”
46.

„Mint egykor kezed a kezembe,
úgy simul lelkem a Tiedbe az időn túl is.”
47.

„Mit vesztettem én Tebenned,
hogy mi voltál Te énnékem,
nem tudja azt rajtunk kívül senki sem.”

Friedhöfe


Römisch-katholische Friedhof vom Bonyhád

Allgemeiner Friedhof vom Bonyhád


Trauerfälle suchen





Suche


Támogatóink: